Edmond Bordeaux Székely

A kiválasztott tanításai

Ez a könyv a világhírű, arámi nyelven íródott Esszénus Béke Evangélium negyedik könyve: A Kiválasztott tanításai, amely a Vatikán Titkos Levéltárában talált ősi arámi kézirat egy másik része. Jézus és az esszénus közösség öregjeinek különlegesen szép szavai a remény és az inspiráció üzenetét hozzák el félrevezetett korunk eltévedt emberének. A könyv először 1981-ben lett publikálva, 44 évvel később, mint az első könyv angol nyelvű kiadása.

A TÚLÉLÉS TITKA III. – Szemtől szembe a magyar egészségüggyel

Hippokratész szelleméhez hű revizionista gyógyítók és orvosok.

"...Az orvostársadalmat, vezetését, a rosszmájú, revizionista orvosok szerint, arisztokráciáját, és diplomás tagjait óriási felelősség nyomja, hiszen törvények útján kapott olyan felhatalmazást, miszerint az általa előírt, nem könnyen teljesíthető, és szigorú követelményeknek megfelelő személyek, az orvos doktorok, a szakmai előírások szem előtt tartásával, élet és halál kérdésében dönthetnek.

S miután a szorosan kapcsolódó gyógyszerészekkel és a szakszemélyzettel együtt már százezres nagyságrendű alkalmazotti tömegről van szó, nyilvánvalóan gondoskodni kell a fegyelemről, az egységes elvek szerinti működésről. Egy fajta, fehér köpenyes hadseregről is beszélhetnénk (gondoljunk csak, pl. a tiszti főorvosi rangra?), ahol persze, a mundér becsülete az egyik legfőbb szempont, miszerint alapvető fontosságú a céghez tartozók kiemelt társadalmi presztízsének fenntartása.

És itt vetődik fel a jogok és kötelességek mindig és minden szakterületen kényes egyensúlyának kérdése, amellyel kapcsolatban, az utóbbi évtizedben, igen sok megdöbbentő információhoz jutottam, mindenekelőtt Észak Amerikát illetően, amely részben hazai viszonylatban is reálisnak tűnhet.
Sajnos a jog és kötelesség témakör az, ahol az orvostársadalom sem tudta elkerülni azt a csapdát (csak esendő emberek vagyunk!), miszerint, ha valahol legitim teljhatalmat, és ebből eredő korlátlan pénzszerzési lehetőséget kap valaki (hiszen a páciensek minden áldozatra hajlandók a maguk vagy szeretteik egészségéért, életéért), akkor, mindenekelőtt a verkli olajozott működtetésére kell ügyelni, beleértve a tevékenység minél gondosabb, folyamatos jogi körülbástyázását is. Ez a magatartás, pedig óhatatlanul a szakmai színvonal stagnálásához, esetenként csökkenéséhez vezet, a langyos vízben való kellemes dagonyázáshoz.

De hála Istennek, mindig voltak és vannak nyughatatlan, újító, revizionista elmék az orvosok között is, akik mindenekelőtt, Hippokratész szelleméhez hűen, a beteg érdekeiből indulnak ki, s nem pedig a szakmai dogmák betű szerinti értelmezéséből. Ezért kutatnak, kísérleteznek, amelynek eredményeként, olyan új gyógyítási ismeretekre, megoldásokra bukkannak, amelyek ellentmondanak a hivatalos tanoknak. És ilyenkor kezdődnek az orvos etikai problémák…”

Az allopátia térhódításának előzményei

Számos orvos gyógyította meg az étkezés megváltoztatásával, menthetetlennek vélt betegségét, a vegetáriánus és többnyire a nyers étkezésre helyezve a hangsúlyt. Történtek ezek abban az időben, amikor az allopátia éppen kezdett hivatalos elismertséget és egyeduralmat szerezni, bár még az alternatív terápiák is igen elterjedtek és közismertek voltak. 

Az allopátia szinte rohamos térhódításának azonban nagyon kézenfekvő előzményei voltak. A gyógyszeriparban érdekelt Rockefeller és Carnagie családok, az orvosképzés támogatására és fejlesztésére hatalmas tőkével rendelkező alapítványt hoztak létre. A Rockefeller és a Carnagie Alapítvány viszont csak azokat az egyetemeket, főiskolákat szponzorálta - méghozzá, igen bőkezűen -, amelyek csak a jómódúak számára elérhető, gyógyszeres kezelésen alapuló gyógyászatra képezték ki hallgatóikat. Az ilyen hatalmas anyagi háttérrel rendelkező intézmények behozhatatlan előnyre tettek szert a támogatásból kimaradó alternatív terápiák oktatóival szemben, és elképesztő gyorsasággal fejlődtek. Kiváló orvosokat tudtak elcsábítani a meghökkentően magas fizetésekkel az óvilágból. Addig elképzelhetetlen műszer és felszerelés fejlesztéseket indítottak el, stb. amelynek persze meg voltak a vitathatatlanul pozitív eredményei is.

És nem kellett hozzá talán egy évtized sem, hogy a még így is életben maradó, s a konkurenciát képező, alternatív gyógyítási módszereket oktató intézményeket, törvényileg betiltassák, mint olyanokat, amelyek már sem az oktatógárda összetétele, sem felszerelése, sem szemlélete tekintetében nem feleltek meg a „modern” követelményeknek. Következésképpen, mindazon orvosok működési engedélyét visszavonták, akik nem a hivatalosan elismert intézményekben szereztek diplomát. Az érvényes jogosítvány nélkül tevékenykedőket pedig - jogállamról lévén szó - hatóságilag üldözték, bebörtönözték…”