Edmond Bordeaux Székely

A kiválasztott tanításai

Ez a könyv a világhírű, arámi nyelven íródott Esszénus Béke Evangélium negyedik könyve: A Kiválasztott tanításai, amely a Vatikán Titkos Levéltárában talált ősi arámi kézirat egy másik része. Jézus és az esszénus közösség öregjeinek különlegesen szép szavai a remény és az inspiráció üzenetét hozzák el félrevezetett korunk eltévedt emberének. A könyv először 1981-ben lett publikálva, 44 évvel később, mint az első könyv angol nyelvű kiadása.

Részlet az Esszénus tanítások Énoktól a Holt-tengeri tekercsekig című könyvből

„A Hétszeres Béke az esszénusok belső tanításainak volt az összegzése. Úgy vélték, hogy az ember élete hét osztályba sorolható; fizikai, mentális, érzelmi, szociális, kulturális, és azok kapcsolata a természettel és az egész univerzummal. Az emberről azt tartották, hogy három teste van, amelyek ezek közül az osztályok közül mindegyikben megtalálható; egy cselekvő, egy érző és egy gondolkodó teste. A gondolkodótest legnagyobb eredménye a bölcsesség. Az érzőtest legerősebb hatalma a szeretet. A cselekvőtest feladata, hogy lefordítsa a gondolkodótest bölcsességét, és tettekben kifejezésre juttassa az érzőtest iránti szeretetét az emberek társadalmi és kulturális életében, és a földi és mennyei erejük hasznosításaiban… 

Béke a Mennyei Atya királyságával: „... A Mennyei Atya királysága az univerzum, az egész világegye-tem. Ezt uralja az Egyetlen Törvény, minden Törvény összessége. – A Mennyei Atya a Törvény. A Törvény mindenütt jelen van. Ez van az egész mögött, ami megnyilvánul, és minden mögött, ami eltűnik. Egy kő leesik, egy hegy átalakul, a tengerek áramlása a Törvény szerint történik. Összhangban a Törvénnyel naprendszerek keletkeznek, fejlődnek és eltűnnek. Ötletek, érzések, megérzések jönnek és mennek az ember tudatába a Törvénynek megfelelően. Mindent, ami van, konkrét vagy elvont, anyagi vagy szellemi, látható vagy láthatatlan, mindent ural a Törvény, az Egyetlen Törvény. A Törvény ugyanúgy forma nélküli, ahogyan egy matematikai egyenlet. Mégis tartalmaz minden tudást, minden szeretetet, minden hatalmat. Örökösen megnyilvánul az összes igazságban és minden valóságban. Ő az ember tanára és barátja, miközben megmutat neki mindent, amit tennie és tudnia kell, és fejlődni azzá, amilyen majd egyszer lesz. A Törvény az embert irányítja minden problémán, minden akadályon keresztül, és mindig a tudomására hozza a tökéletes megoldást.

Béke a Törvénnyel jelenti a békét és a harmóniát a kozmikus óceánnal, az összes kozmikus erővel az univerzumban. E békén keresztül az ember minden planétán kapcsolatba tud kerülni a kozmikus űr összes felsőbbrendű áramlataival és sugárzásaival. Minden erő ezen keresztül képes megvalósítani saját egységét az univerzumban, ezen a Földön és a naprendszer összes többi bolygóján, valamint a galaktikus rendszerek összességében. Az ember e békén keresztül a világegyetem legmagasabb értékei közül mindegyikkel egyesülni tud. E békén keresztül ébresztették fel azt a belső intuíciót, amit követtek minden kor misztikusai és prófétái. E békén keresztül az ember kapcsolatba kerülhet a Teremtőjével. Ez a béke befejezi az ember evolúcióját. Ez tökéletes boldogságot ad. Ez az ember végső célja. Az ember a világegyetem összességének része. Ő osztatlan egységet képez az egésszel. Azt hiszi, hogy egyedül csak ő létezik, mert tudatára ébredt saját egyéni létének. Öntudatossá és egocentrikussá vált azon a ponton túl, ahol az egoizmus megőrzése élete védelme érdekében szükséges. Az elkülönülésnek ez az érzése a tudatában fokozott hiányérzetet, korlátoltságot eredményez. Gondolatban elkülönítette magát a világegyetem bőségétől, elzárkózott a Gondviselés minden Forrásától. Elzárkózott az anyagi és szellemi világ táplálékaitól, a napi élet látható és tapintható szükségleteitől, az univerzális energiától, az élet- és a szellemi erőktől, amelyek közül a legnagyobb és a leghatalmasabb energia, a Szeretet.

Az esszénusok úgy vélték, az ember a szárazföldi és a planetáris erők mezejének kellős közepében él, és egyéni fejlődésének haladási iránya attól függ, hogy milyen mértékben működik együtt ezekkel az erőkkel. De vannak olyan felsőbb rendű más erők, amelyekkel még ennél is fontosabb, hogy harmóniában éljen. Ezek a szellemi áramlatok a kozmikus óceánban, a kozmikus tudat. Ezek a magasabb áramlatok nem vegyülnek a földi és planetáris áramlatokkal. Az embernek saját erőfeszítései, saját akarata által fel kell emelkednie az egyetemes életnek ehhez a kozmikus óceánjához. Akkor, és csakis akkor tudja megvalósítani egységét a Törvénnyel.

Ahhoz, hogy megértsük ezt, világosan látni kell az univerzum egészét, és megérteni, hogy ez teljes egészében magába foglalja annak minden részét, minden szeretetet, minden életet, minden tudást, minden hatalmat, és az összes matériát. Ez minden anyag összessége, mivel minden dolog belőle jött létre. Ez minden szeretetnek az összessége, ami mindenütt jelen van, mert a Szeretet a legfőbb forrás és kohéziós erő, amely együttesen köti össze az univerzumot annak minden részében. Az ember soha többé nem kerül ki ebből az egységből, ahogyan a testében lévő sejt sem tud egymagában létezni, csakis az ő testében.

Az esszénusok azt mondták, hogy három teste van az embernek: a materiális, az érző és a gondolkodó teste. De mindig is tudatában voltak annak, hogy ezek a testrészek nincsenek elkülönítve a valóságban, mert mindezek egy még nagyobb testnek, a szellemtestnek a részei. És ez a szellemtest is egy része valaminek a világegyetemben. Az ember nem látja, hogy az előbbiek meg nem értése okozza a hamis illúziók végtelen szövevényes rendszerét. Ezáltal nemcsak a saját anyagi szükségleteinek ellátása tekintetében akadályozza magát, de még a gondolkodó-, érző- és cselekvőtestének erőt befogadó képességeit is korlátozza. A hamis illúziók korlátozásai miatt középszerű életét él, amelyet magára vállal. A modern tudomány egyetért ebben, miközben arról beszél, hogy az embernek olyan kapacitásai is vannak, amelyeket ritkán vagy soha sem használ. Az esszénus tanítások megmutatják, hogy ezek a körülmények okozzák az értelem zavarait, az önként vállalt korlátozásokat, amelyek a Törvénytől való eltérések miatt alakultak ki. A Békét, a Mennyei Atya királyságát csak akkor lehetséges megvalósítani, ha az ember megszünteti ezeket az eltéréseket, és megtanul a Törvénnyel együttműködni, megteremtve a békét és harmóniát a Hétszeres Béke szempontjai közül mindegyikkel, a cselekvő, a gondolkodó és az érzőtestekkel, a családdal, az emberiséggel, a kultúrával és a természettel. Csak akkor érti meg ő a „Hetedik Békét”, a teljes békét. Az esszénusok ezt a békét tanították az emberiségnek, annak érdekben, hogy le tudjanak győzni minden akadályt, és kapcsolatba kerüljenek az egyetemes Forrással, ugyanazzal a Forrással, amellyel a Nagymesterek tudata az idők folyamán egyesült, amikor ők tovább adták az intuitív tanításaikat, megmutatván az embernek, hogyan ismerje fel tudatosan a Törvényt, hogyan értse meg azt, hogyan működjön együtt azzal, és mindezek hogyan nyilvánulnak meg működés közben.
Minden krónika feljegyzi az ember önként vállalt korlátait, és erőfeszítéseit azok leküzdésére. Ezek az erőfeszítések egyénileg, csoportosan, nemzetek által és planetáris szinten történtek. De majdnem mindig sikertelenül, diszharmonikusan, széthúzások és ellentétek közepette küzdöttek, amelyek a Törvénytől további elhajlásokat eredményeztek. És ezek a negatív gondolatok még jobban hozzá kötötték az embert a korlátaihoz, ebből további diszharmónia volt várható, és a Forrástól történő további elhajlás származott.

A Mennyei Atya királysága mindig nyitva áll az ember előtt. Az egyetemes tudathoz, az egyetemes szolgáltatáshoz minden esetben lehetséges visszatérni az embernek. Amint elhatározzuk, hogy visszatérünk, és ennek érdekében állandó erőfeszítéseket teszünk, mindig vissza tudunk kerülni a Forráshoz, a Mennyei Atyához, akitől származunk, és akitől a valóságban soha nem távolodtunk el.
A nagy békét az esszénusok tanították az embernek, elmagyarázták, hogyan lehet visszatérni, hogyan lehet megtenni az utolsó lépést, amely egyesít bennünket az egész univerzum felsőbbrendű sugárzásainak kozmikus óceánjával, és hogyan lehet elérni a teljes egyesülést a Mennyei Atyával, az összes Törvény teljességével, az Egyetlen Törvénnyel. Minden esszénusnak ez volt a végső célja, ennek érdekében irányította az összes gondolatát, érzését és cselekedetét. Ez az a végső cél, amit az egész emberiség egy napon meg fog valósítani.”