Egy magyar tudós küzdelme
Tahiti sziget leprásai és Székely professzor expedíciója
Az Újság szerkesztősége július 15-i keltezésű levelet kapott Los Angelesből. A levelet, mint lapunknak olvasója és régi barátja, Professzor Székely írta, egy nemzetközi kozmoterápiai Expedíció vezetője. Az Expedíció 1930 óta járja a világot és eddig a Kárpátokban, a Riviérán, Polinéziában és Mexikóban végezte kísérleteit és tanulmányait. Az Expedíció célja a kozmikus sugárzások, továbbá a Nap, a földsugárzások, valamint az emberi testkisugárzások tanul-mányozása és gyógyító célra való felhasználása. Leveléhez Székely professzor a Courrier du Pacifique nevű, San Francisco-i újság június 4-i számát mellékelte. A lepedőalakú, francia nyelvű amerikai újság teljes terjedelmében közli benne egy francia képviselőnek a francia kamarában elmondott beszédét. A képviselő Tahiti szigetének közegészségi állapotait tette szóvá. Egy magyar tudós megrázó és egyben fölemelő képe rajzolódik ki Lionel de Tastes képviselő parlamenti beszédében, aki másfél évig viaskodott messzi idegenben, Tahiti-szigetén, ellenséges hatalmak összefüggő szervezetével egy ideális célért: egy csomó szerencsétlen leprás beteg életének megmentéséért. Az epikus küzdelem lefolyását a parlamenti felszólalás alapján beszéljük el az alantiakban…
Egy magyar tudós expedíciója
1934 márciusában történt, hogy Professzor Székely kikötött „White Heather” nevű hajójával Tahitiban. Dr. Székely évek óta járja egy nemzetközi expedíció élén a világot, hogy kísérleteket végezzen a kozmikus sugarak hatásán alapuló új gyógyító eljárással. Papeeteben, Tahiti-sziget kikötővárosában is munkához látott. Az új gyógyító eljárással ingyen kezelt minden beteget, aki gyógyításra jelentkezett. Az eredmény annyira kielégítő és gyors volt, hogy a csodakúrának gyorsan terjedt a híre, s Papeteeről meg környékéről tucatjával érkeztek a betegek. Jelentkezett a sok egyéb beteg között két leprás is: egy fiú és egy lány, akiket szüleik vittek el a tudományos expedíció vezetőjéhez. Székely professzor készségesen vállalkozott kezelésükre, de kikötötte, hogy előbb szerezzék meg dr. Morinnak, a közegészségügyi szervezet vezetőjének engedélyét. Dr. Morin előzékenynek mutatkozott. Kijelentette, hogy őt is érdekli az új gyógyító eljárás. A szülök boldogan siettek bérbe venni egy jól elszigetelhető kertet a tengerparton, Arue kerületében, és nyomban egy kis házat is elkezdtek oda építeni, hogy Székely professzor, kívánsága szerint néhány hónapra teljesen elkülönítse magát leprás betegeivel.
Megindul az intrika
Mikor a dolgok idáig fejlődtek, dr. Morin azzal a felszólítással fordult a hatósághoz, hogy tiltsa ki a szigetről Székely doktort. Arra hivatkozott, hogy Székely doktor jogtalanul végzi orvosi hivatását, mert külföldi, és nincsen francia oklevele. Ez igaz is volt, annyira igaz, hogy a rendőrfőnök habozás nélkül kiadta a kitiltó parancsot. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Alig értesültek a hatósági rendelkezésről a bennszülött betegek, több száz aláírású beadványban követelték a kitiltás visszavonását. A tömeges megmozdulás meghökkentette a hatóságot. A kitiltást visszavonták. Tahiti szigetének leprás betegei számára már régebben létesített a kormányzat Orofarában egy vesztegzárszerűen elzárt telepet. 120 leprás beteg sínylődött a telepen, amikoriban Professzor Székely expedíciója kikötött a szigeten. A besugárzások gyógyító eljárásának hamar híre ment, s a telep elhagyott lakói reménykedve fordították feléje tekintetüket. A szerencsétlenek úgyszólván orvosi kezelés nélkül voltak. Hetenként egyszer látogatott el hozzájuk orvos és mindössze két órát töltött közöttük. Egy-egy betegnek így jó, ha egy percet szentelhetett. Szerencsére két protestáns ápolónővér is volt a betegek mellett s egyikük hosszas ellenkezés után hajlott arra, hogy a Székely doktortól kapott utasítás szerint kísérletet tegyen az új gyógymóddal.
Székely professzor kozmoterápiája meglehetősen bonyolult gyógyeljárás: a napsugárzás, a vízgyógymód, a földsugarak hatása, a sejt-terápia eljárásainak kombinálásából áll. És mindezekhez hozzájárul a böjtölés, a ritmikus lélegzés, nem kis méretben pedig a táplálkozás szabályozása. Székely doktor azt követelte leprás betegeitől, hogy a húsevésről mondjanak le, és hús helyett főként salátán és gyümölcsön éljenek. Akármennyire különösen hangzik, ezen a ponton kezdődtek a nehézségek! Noha Tahitiben minden növényi termék, különösen pedig a gyümölcs, végtelenül olcsó, Morin doktor mégis a leghatározottabban eltiltotta a leprás betegeket a nyerskoszttól. Pontosabban: a telep konyháját utasította, hogy továbbra is húsételekkel táplálják a betegeket. Szerencsére az ápolónők egyikében volt annyi jó érzés, hogy a betegeket az előirt, növényi táplálékhoz juttassa, ami nem is járt különösebb nehézséggel, mert a rokonság küldeményekkel bőven gondoskodott a betegek ellátásáról.
Székely professzort kitiltják a leprásai közül
A betegek tehát titokban követhették Székely doktor utasításait. A titok persze nem volt igazán titok. Morin doktor tudott róla és minden követ megmozgatott, hogy a maga sértett hiúságát elégtételhez juttassa. Odáig ment, hogy kitiltatta Székely doktort a leprások telepéről, aki attól fogva csak a távolból figyelhette betegeit és bámulhatta hősi akaraterejüket. A szerencsétlenek minden fiziológiai ismeret nélkül és minden akadályok ellenére állhatatosan böjtöltek és valósággal aszkéta életet éltek. Az eredmény – nem egyszer csodával határos módon – hamarosan jelentkezett. Orofara legsúlyosabb leprás betegének, aki már 18 éve szenvedett ebben a szörnyű korban, 7 éve teljesen vak volt, testét gyógyulni nem akaró fekélyek borították, negyvennapi böjt után sebei behegedtek, gumós daganatai leszáradtak és teljesen eltűntek. Három másik betegnek olyan mértékben javult az állapota, hogy a róluk készített fényképek alapján Székely doktor 1935. január 1-re bizonyosra vehette teljes gyógyulásukat.
Morin doktor ellentámadása
Olyan eredmények voltak ezek, amelyek magukért beszéltek. S aki előidézte ezeket, az egy idegen tudós volt. Eredményeivel megszégyenítette Tahiti egész orvosi karát s elsősorban annak vezetőjét, dr. Morin főorvost. A megbántott hiúság és a sértett presztízs nem is hagyta nyugodni ezt a jeles orvos bürokratát. Meg akarta mutatni, hogy nem szorult külföldi kollega közreműködésére, mert van más gyógyító eszköz is a lepra leküzdésére. Minthogy törvényes intézkedés híján nem tilthatta el leprás betegeit, sem a gyümölcsevéstől, sem a vízben és napfényben való fürdéstől, a Saigoni de Montel doktor gyógymódjához fordult. Montel doktor, aki komoly kutató tudós, a metilénkék befecskendezésével kezeli a leprát, és eljárásával értékes eredményeket ért el. Dr. Montel pontos utasításokat dolgozott ki a metilénkékkel való gyógyítási eljáráshoz. Ezek az alábbiak voltak: (1) Az injekciókat vízgyógymóddal kapcsolatosan kell adni, a metilénkék okozta magas láz ellensúlyozására; (2) a leprás betegek táplálékából mindennemű savat ki kell iktatni; (3) Továbbá állandóan ellenőrizni kell a más betegségben is szenvedő (vese, szív, szembetegség) leprások szerveit.
Dr. Morin, 1934 novemberében, a fenti utasítások teljes elhanyagolása mellett kezdte meg leprás betegei között a metilénkék adagolását. Nem törődött azzal - pedig tudnia kellet -, hogy a kozmoterápia és a metilénkék befecskendezése egymással össze nem egyeztethető, sőt egymás hatását kölcsönösen zavaró gyógyeljárás. Dr. Morin egy újságközlemény útján ismerte dr. Montel gyógyító eljárását, s mielőtt részletesen megismerkedett volna azzal, sőt anélkül, hogy óvatosan kísérletezett volna előbb vele, megkezdte leprásain a radikális kezelést.
A szerencsétlen maorik szabadkoztak és tiltakoztak. Hiába volt minden. Hiába rimánkodtak és ontották könnyeiket. A három leprás, aki már egészen közel volt a teljes gyógyuláshoz, esdekelve kérte Morin doktort: ”Csak 6 hetet kérünk, csak január 1-ig folytathassuk megkezdett kúránkat. Utána mindent megteszünk, amit a főorvos úr kíván.”
A gyógyuló betegeket visszabetegítik
Morin doktor hajthatatlan volt és a vonakodó betegekre ráerőszakolta a metilénkék injekciókat. A következmények csakhamar mutatkoztak. Valamennyi gyógyuló beteg rosszabbul lett. A leszáradt daganatok és a behegedt fekélyek kiújultak. Körülbelül 5 hónapi kezelés után több haláleset, azon felül sok súlyos tünet jelentkezése (erős láz, szívroham, szembaj, a daganatok megszaporodása, általános gyengeség) megálljt parancsolt az Istenkísértő orvosnak. A szörnyű következmények láttán Professzor Székely a kormányzóhoz fordult. Azt kérte, hogy legalább annak a három leprásnak esetében, akik már-már gyógyultaknak voltak tekinthetők, mérsékeljék a metilénkék adagját. Inkább hajlandó lemondani arról, hogy a maga eljárásával folytassa a szerencsétlenek gyógyítását. A megdöbbentő eredmények láttán sikerült annyit elérnie, hogy a három betegnél dr. Morin napi 30 cm3-ről napi 10 cm3-re csökkentette a befecskendezett metilénkék adagját.
A nemezis
Mikor a dolgok idáig fajultak, végre a nagy nyilvánosság elé került a botrányos ügy. Lionel de Tastes képviselő pontos adatokon nyugvó, hatalmas vádbeszédet mondott a francia kamarában. Részletesen beszámolt mindenről, ami Tahiti leprás betegei körül történt s az államhatalom haladéktalan beavatkozását kérte. Kimutatta, hogy dr. Morin a Tahiti-i hivatalos lapban hazug jelentést tett közzé a metilénkék gyógymóddal folytatott gyógyítás eredményéről. Jelentésében azt közölte, hogy betegei mind gyógyulóban vannak, és hogy minden nyugtalanító tünet megszűnt.
Lionel de Tastes vádbeszéde érthető feltűnést keltett. Az egész francia sajtó részletesen foglalkozott vele, és egymást érték a kedvező vagy kedvezőtlen értelemben való hozzászólások. Attól kellett tartani, hogy a botrányos ügy a Népszövetség elé kerül s Franciaországnak ezt a nyilvános megszégyenítését mindenáron meg kellett előzni. A hivatalos vizsgálat megindult, és az eredménye megsemmisítő lett a hatalmaskodó bürokráciára. Montagnét, Óceánia francia kormányzóját táviratilag elmozdították állásából, mert hatalmával és tekintélyével ő védte és támogatta Morin doktort bürokrata társaival együtt, és kicserélték a sziget orvosi személyzetét is. Morin doktor ellen külön fegyelmi vizsgálatot indítottak…”
(E.B.Székely: Természetes Élet és Gyógymód, Living Earth - Élő Föld Kft. 2002.)